Spam!

Heal your woody!

Reed had died.
It was dark and cold inside
just beffore his death
(A/H1N1 prophylaxis)

You don’t forget it
spoiled Georgiana and Eliza
I will never call you aunt again as long as i live
I said indignantly

(A) unique gift idea:
Scanned copy of the invoice
and a lovely Monkey with lollipop paws!

A fenti pársoros ékes bizonyítéka a péntek esti fáradtság és a spamfolder-ürítés káros mellékhatásainak. Mindenesetre egész használható verssé álltak össze a józan ésszel is értelmezhető üzenetek tárgyai. Az alábbi screenshot pedig a bizonyíték, hogy valóban a spamfolderem mélyéről származnak az utolsó betűig (a hozzáadott írásjelekért felelősséget nem vállalok)

Tegnap ránéztem a statisztikákra (lassan lesz külön keresési kifejezések kategória is), és villámcsapásként ért a felismerés, hogy több mint két hónapja nem blogoltam itt. Sok minden történt azóta, amik némileg mentségül is szolgálnak látszólagos lustaságomra.

Egyrészt szeptembertől közel másfél hónapig nem-annyira-boldog albérletlakóvá változtam egy nem-éppen-szép és mégannyira sem bútorozott (egykor volt szobám összbútorzata egy kényelmetlen kanapéból, egy szőnyegből, és egy veszélyesen instabil polccal a lakás leginkább berendezett szobája volt) negyedik emeleti albérletben, három másik emberrel összezárva internet nélkül. Valahogy nem élveztem, de már elmúlt és sikeresen átestem azóta a kollégistává metamorfáláson is. Közben persze ide lehet sorolni a szokásos egyetemi elfoglalatságokat is, úgymint késő estig könyvtárazás és az elmaradhatatlan beadandók. Szóval a nagy rohanásban most tartok ott, hogy újra van elegendő időm a rendszeres online tevékenységhez is. Kilátásban van egy minimális redesign, heti rendszerességgel rendelkező rovatszerűségek, szóval stay tuned legkésőbb szombatra minden kiderül.

Képk

Porosodik itt néhány kép nyárról, amit a teljesen elbaszott munkabeosztás miatt eddig nem volt időm feltölteni, node majd most.

Két hete voltunk Savaria Karneválon, ami a rengeteg élmény mellett jópár meglepetéssel is színesítette az életemet, de most maradjunk inkább csak a képeknél.

Elsőként a zárójeleket szaró (sic!) angyalka misztériuma kerül prezentálásra. Kíváncsi vagyok így hogy lelőttem a poént mások is belelátják-e ezt a logóba:

A következő kép pedig a reggeli kávé erejével dobogtatja meg minden geek és retrógémer szívét, illetve jó eséllyel pályázik az év legviccesebb stretartja címre is:

Ezután fejbevágott a felismerés, hogy bizony James Joyce az X-men nevű szupergrupp tagja, ahogyan kinyúlt a falból és fejbevágott magával az Irodalommal, DC+2 constitution sebzést okozva, minek következtében beállt a stunned-állapot, ezért mosolygok olyan bután:

Utolsó képünket pedig a mostani vámpíros tvájlájter-mizérián felcsperedett wannabe-vámpírpalántáknak ajánljuk tíz fogorvosból kilenccel karöltve:

Lesz majd több is amint akad megint egy kis időm, addig is stay tuned.

elmaradás(ok) ömlesztve

Mióta tumblrt használok valahogy nem igazán akaródzik megnyitni a klasszikus blog kezelőfelületét, valahogy sokkal egyszerűbb az egysoros megnyillvánulásokat és viszonylag vicce képlet oda beírogatni, de azért így is van bepótolnivalóm itt dögivel.

Kezdésnek a klasszikus hétfő reggeli második kávé utáni keresőszó-toplista következik, egészen meglepő eredményekkel. Így kapásból a transformers-órarend alcímet adnám neki de mindenki döntsön belátása szerint:

vegyetek nekem transformers-órarendet

Van egy régebbi is, az is elég érdekes összesítés:

mennyi az idő, anál?

Azt hiszem meg kén hirdetnem a vicces-keresőkifejezésekbajnokságot, csak biztosan tudom, hogy Szabi kolléga eleve behozhatatlan előnnyel indulna, de azért írjatok nekem vicces keresőkifejezéseket, screenshotokkal megtámogatva, a lefjobb ötöt mondjuk ki is teszem majd ide jól.

Ten

Transformers – Revenge of the Fallen

Kismillióan írtak már az új Transformers filmről, tehát aki minden részletre kiterjedő kritikát szeretne olvasni annak ajánlom az imdb (6.4) illetve a rottentomatoes (19%!) élelmes kritikatengerét. A magam részéről fő konklúzióként azt szűrtem le a film végén, hogy Michal Bay feltehetőleg úgy gondolja, hogy az eredeti képregényeken felnőtt nemzedék bizonyára megbocsátja majd neki a történeti balfaszságokat, a nyilvánvaló lopásokat, és az elbaszott karaktereket cserébe a rengeteg cgi-effektért, a kötelező tiniromantikáért, és az idióta chihuahua (jelen esetben egy debil bulldoggal kiegészülve) szerepeltetéséért.

A nyilvánvaló koppintások elsőre annyira nem szembetűnőek, viszont ha valaki látta az 1986-os Transformers-filmeket, az második nézésre már szemöldök-ráncolva veheti észre Optimus halálának gyakorlatilag teljes átemelését a filmbe (az pedig csak a hab a tortán, hogy a képregényben Optimus halála által integrálódnak a történetbe a további emberi mellékszereplők), a végtelenül nyálas újraéledéséről nem is beszélve. További erőteljesen szembeötlő tény még, hogy a forgatókönyvírók vélhetően időt és energiát nem sajnálva butították le a karaktereket annyira, hogy 10 éves kor fölött az épeszű rajongó már-már előírásosan popcornba fojtja magát az összes eltúlzott, emberiesen vicceskedő jelenet láttán. Ezek közül a legfájóbb talán Jetfire (Röptűz) teljes elbagatellizálása (szakállas apóka bazmeg!), és Starscream (Üstökös) összes megnyilvánulása, kéz a kézben Devastator végső formájával, illetve az autobot-ikrek béna poénkodásaival. Ha mindez nem lenne elég beszélhetünk még a harmatgyenge történetről, amiben a -nekem lebutított 1:100 méretarányú Unicronnak tűnő- Fallen, a száműzött Prime (pff) gonoszkodik, egyetemista korba lépett tinisztárunk pedig felváltva bénázik az egyetemi élet rögös útjain, miközben üldözik a csúnya Decepticonok, és nem átallanak még szőke tinilány-formát sem felvenni, csak hogy keresztbetegyenek neki. Szerencsére Megan Fox és háziállata, a távirányítós autóvá alakuló transformer (aki nagyon kjút, káváj stbstb,  csak sírhatnékom támad tőle) megmenti a napot, a nerd-mellékszereplővel és az első rész ügynökével karöltve, és még az egyiptomi midget-határőr is elismerően bólogat,és sorompót emel tökös nyújorki mivoltuk előtt. És persze a világ újra megmenekül, hála a halálmegvető bátorságú katonáknak és a maroknyi Autobotnak, akik vállvetve küzdenek egy szebb jövő reményében (hopp, de ez egy másik történet)..

Valamelyik kritikában olvastam, hogy ez a film elsősorban a rajongóknak szól. Mindez igaz, csak hozzá kellett volna tenni, hogy az előző film rajongóinak, nem azoknak akik már a nyolcvanas- kilencvenes évektől vallják magukat rajongónak.  Így nekem összességében csalódás volt a film, és már előre félek a harmadik filmtől.

10/4

14sec

A Marble Arch pakisztáni negyedében egy currytől bűzlő ágyon, késelő londoni lánybandákról szóló tévéműsort nézve, a kínai negyed egyik vietnami éttermében béka felé hajolva, aztán pár héttel és egy fél kontinenssel arrébb a Sunny Corner kékkel és sötétrózsaszínnel erezett ablakai között születik meg a 14sec. A cyberpunkot úgyis szereted, dolgozd át a forgatókönyvet úgy, hogy üljön, mondja Mesmer Tomi rendező, kell bele természetfeletti elem is. Én mindenestül kihoudiniznék bármit, ami nem szilikon, vagy államadósságnyi méretű robbanás, aztán mégis máshogy alakul a történet: 2009 februárjában két napig egy csepeli gyárban, Budapest szélén forgatjuk le a valamikoratávolijövőben rövidfilmet klasszikus elemekből: elhagyatott gyártelepre menekül egy katonai vírust lopott dezertőr, az utána küldött katona pedig nem azzal szembesül, mint amire számított. A film soundtrackjét a magyar First Aid 4 Souls és a japán, cyberpunk körökben jól ismert ipari csapat, a BAAL követte el, a film konceptmunkáit a H.R. Gigerhez gyakran hasonlított Joachim Luetkének köszönhetjük, a továbbiakban Twitter-beszámolók és helyszíni fotók mellett jön a film is, teljesen tizenhatpercestül.

via planetdamage.com

Home

Tegnap hivatalosan is hazaköltöztem, vizsgaidőszak letudva, 18 vizsgából 17 megvan, jöhet a nyár a leküzdhetetlen programmennyiséggel. Ezzel együtt szembesülnöm kell azzal az arculcsapóan valóságos ténnyel, hogy fogalmam sincs, hogy hová fognak elférni a felhozott cuccaim, illetve, hogy mennyi időbe telik majd előkeríteni az itthon hagyott cuccokat. Jelen pillanatban ez mondjuk tipikusan a “ráér még egy napot kivitelezni” kategóriába tartozik, úgyis szoktatnom kell magamat a hirtelen jött szabadidőhöz. Tehát lényeg a lényeg: akivel van elmaradt találkoznivalóm, vagy csak meghívna egy sörre egy random budapesti ponton (illetve a régóta betervezett szegedi ottlétem alatt), az kommenteljen és megbeszéljük a részleteket.

And i hereby declare this day, as leprechaun-rockin’ freakin’ Irish-punk day. Drink yer pants and panties lads and lassies!

A memorable fancy – late night edition

Achievement unlocked

Teljesítettem a lehetetlent és az elképzelhetetlent egyszerre: rendeztem a feedjeim és a könyvjelzőim (és itt jön az őrjöngő tapsvihar a tribünről)!

A tegnapi események kommetálását pedig csírájában fojtanám el failotron kollega alkotásával:

[Vigyázz vele, bánthatja a szemedet vasvillával, tényleg-]